Suirenjin - Vizi liliomok embere
Dolgok, amikben hittem és az ehhez hasonlók nem léteznek
Minden ember egyedül van, ezt tudom
Azok a napok, amik felhalmozódnak, látványosan elfolynak
Azokat a gondolatokat, melyeket gyártottunk, kitörlöm és
Az a kéz, melyet kinyújtottam közénk, remegett
Mindig is egyedül voltam, lezártam a szívem...
Hideg, fájdalmas, magányos, az igazság az...
Hogy sírni akartam...
A holdat a víz felszínén a fejemre helyezik
Szívem rajzolta hullámok cseppje
Az Erica virágokat tovafújja az esti szellő
Gyengéden... Gyengéden...
Magával ragad
A nem teljesült vágyakra, csillagokként gondolok
A szavak melyek nem érnek el, az égre hajítom
A hideg eső veri a szívem
A múlt egészének helyes elfolynia?
Kristályok könnye virágzott az éjszakai égbolton
Gyengéden... Gyengéden...
Beburkol engem
Botladozom, elbúcsúzom
Előben szállj szembe, ha az igaz, hogy minden rendben van...
Menetiránnyal szemben jár a holnap, csak mint azon a napon...
Fordította: Miyu
|