Cím: Azoknak, akiknek az a célja, hogy zenészekké váljanak

Az utóbbi időben, egyre több ember nézte a ViViDet első alkalommal. Sokat beszéltem egy sráccal, aki a hangszereit hozta. Egy nagyon érdekes témánk volt, így igazából többet akartam vele beszélgetni, de a zenei iparban még csak 5 éves voltam, de gondoltam beszélgessünk többet a kézenfekvő (?) üzletről.

Kezdjük azzal, az igazi ok, amiért zenész szerettem volna lenni, hogy őszinte legyek, nem akartam irodai dolgozó lenni.
Ez volt a fejemben, mikor 15 körül voltam, valahogy nagyon könnyen gondoltam.
De egy gyermek ebben a korban gondolhatja ezt, gondolhatja, hogy ez egy aranyos dolog, amit a felnőttek figyelmen kívül hagynak, mondván túl sok a negatív benyomás.

A zenei ipar és az előadói munkák eladható álmok, azt hiszem nehéz.
Azzal a céllal, hogy "szórakoztatónak tűnik," édesen gondolni rá "egy zenekarban lenni és profivá válni"! és természetesen ez nehéz dolog is.
Nem akarom, hogy valami ilyesmi legyen.

Arról szól, hogy a rosszban az elvárásaitokból egy csomó nehéz idő van.
A próbák, a fellépésen a dalok, amiket komponáltatok. Ezek azok a dolgok, amiket a legtöbbször megteszünk, rengeteg dolog van, amire gondolni kell. Nem számít, hányszor koncerteztek, senki se ismer titeket (megj.: nincsenek fanok) a bevételek a részmunkaidős állásokból vannak és az összes költséget a zenekar emészti föl, nem tudjátok megvenni azokat a dolgokat, amiket szeretnétek. Állandó hely, ahol nem süt a nap és a köd körülvesz téged, miközben azt mondják az olyan emberek, akikkel azelőtt még sosem találkoztál, hogy bármit megtehetsz, amit akarsz. Ezek a dolgok egyszer várhatók. De ezek vicces és boldog dolgok voltak. Az az érzés, mikor az első rajongók jöttek, sosem tudom elfelejteni azt az érzést.

Ezért, azok számára, akik ezt olvassák, kérlek támogassátok a zenészeket. Ebben a világban egy csomó zenész van, akik keményen dolgoznak, hogy készítsenek egy dalt.

Ez jó, valahogy.